Cserébe reggel csodás napsütésben fürdöttek a Radnai és Máramarosi hegyek, melyeket 9 körül vettünk kerék alá.

Borsáról Borsára 10km-et ereszkedvén a Máramaros Gyöngye (Perla Maramureșului) nevű fa-szörnyben költöttük reggelinket.
(Két ilyen nevű hely is van, mi abban voltunk, amelyik a kórházzal szemben van).

A hely maga érdekes, mindenképpen helyi jellegű, kicsit avétos, de első osztályú az étel és a kiszolgálás.

Közben a helyiek az utcákon serényen igyekeznek a templomokba hagyományos népviseletben. Templom előtt és után sokan térnek be egy-egy kávéra, sörre, üdítőre. Nénikéktől megtudtuk, hogy 3-4 rend népviseletük is van, és minden vasárnap másikat húznak fel.

A románokra általában jellemző, hogy erősebben vallásosak, de már náluk is jól érezhető az új és a régi generációk közti különbség:

A falvak sok jó embert rejtenek, akikkel érdemes kicsit leülni beszélgetni. Inkább az idősebbek barátkoznak könnyebben, a fiataloknak még rengeteg dolguk van a motorok és autók burrogtatásával, szombati kóma utáni rosszullét egymás közt történő megosztásával és egyéb máshol is megszokott tennivalókkal.

Az egész körútra jellemző volt, hogy ebből a régióból rengeteg fiatal ment el dolgozni valamelyik latin-európai (Olasz-, Spanyol-, Francia-) országba. Ezt egyrészt mindenki meséli, másrészt árulkodik a befejezetlen építkezések tömkelege. Menet sokat járt a fejemben egy jelzős szerkezet: “A félkész házak országa”.

Az izaszacsali (Săcel) kerámiák történetét a vegyesbolt udvarán igyekeztünk felkutatni. A faluban egyetlen család foglalkozott
a kerámiával s a tudás évszázadok óta apáról-anyáról-fiúra-lányra-felségre-férjre szállt. A család utolsó tagja egy néni, akinek
a férje családjából érkezett a szakma. Nála is látható a máramarosi népviselet egy érdekes eleme a tarisznya:

A fiai és unokái nem foglalkoznak a kerámiával és ha ez így marad akkor a nénivel együtt ki fog halni a mesterség. Az agyagot a környékről gyűjti be, van lábbal és motorral hajtott korongja és egy saját kemencéje. A minták egyszerűek, eredetüket próbáltuk firtatni, de valami ősi dákokat emlegetett akikről már sokat hallottunk, de látni még senki sem látta őket. Csak reménykedjünk, hogy valamelyik fiatal két burrogtatás között mégis kezébe veszi az agyagot.

Volt még egy hágó a Szacsali (Șetref) ahonnan a Nagy Pietrosz “oldalról” látszik (nyugati irányból).

Itt komoly curáj behatásról gondoskodott Pătru Bârlea aki népdalénekes és ő maga sütötte nekünk a micset, flekkent, szalmakrumplit, mindezt ugyanabban a tál olajban. Nem volt rossz, de a jó nem ilyen.

A hágóról jó 35 km ereszkedő a Szalanca folyó völgyében Naszódig.

A túra érdekes zárszavát Naszódon kaptuk míg az utcán a kocsikba pakoltunk. Egy arra járó hölgy meg sem állva, menet közben kérdezte tőlünk (magyarul):

- Honnan érkeztek fiúk?
- Csíkszeredából.
- Ja, akkor tudják, hogy Naszód román.. – mondta s nyugodtan tovább ballagott.

Ma rövid moldvai kitérővel átértünk Máramarosba.
Az egyik legfontosabb tapasztalat, hogy ezen a vidéken (is) 0-24-ig hordják a fát.
Mondjuk van is amit, a fekete máramarosi erdők még hatalmas végeláthatatlan területen feküsznek.

Bringával a Priszlop hágó nem is olyan kicsi vállalkozás, amin ez az enyhe januári idő nem segített (értsd 2,5 fok).

A gyimesben korábban megtudtuk, hogy ha a biciGlin nincs motor, akkor málégőzzel megy.
A Priszlop hágón megálltunk nassolni. A választás a puliszkára esett, az volt az egyetlen nassolni való, azt nassoltuk.
Kicsit másképp, kicsit sütve, kicsit sajtosan. A ház büszkén hirdeti, hogy természetes termékeket kínálnak vendégeiknek.
Jól is teszik nem? De. Ugye? Na.

Találkoztunk eredeti arcokkal.

És vittünk olyan dolgokat amik nélkül valószínűleg meghaltunk volna

Puliszkaevés közben megtudtuk egy helyi újságból, hogy a 2000 óta épülő templom körül folyamatosan botrányok vannak. Rézkupolás ortodox templomra igényt tart egy Olaszországban dolgozott stárec, aki nem akar senki más feljebbvalót elfogadni.A máramarosi ortodox egyház feje pedig valaki mást szemelt ki a kolostor élére. A múlt hétvégén kimentek helyszínelni a máramarosi feljebbvalók a Priszlop tetőn épülő kolostorhoz, ahol az önkéntes stárecjelölt öngyilkossággal fenyegette meg a vendégsereget és a templom tetejéről le akart ugrani a mélybe. Aztán jöttek a rend őrei, s hosszabb huzavona után sikerült a stárecet leszedni a tetőről. Van egy sejtésünk, miszerint a kolostor egy darabig még épülőfélben lesz.

Borsán (a sípálya alatti üdülőfaluban) az ott élő egyetlen magyar családnál, az Ursu panzióban szállunk meg.
A pályát a 80-as években építették és mintegy 3km hosszú a sízhető szakasz. Mióta külföldre is
lehet járni sízni azóta nagyon sokan elpártoltak ettől a sítereptől. Ha van hó, akkor is csak a hétvégék
vannak kihasználva. Régebb sokan jártak Kolozsvárról, Szatmárról, de a szatmáriak manapság inkább Szlovákiába
míg a Kolozsváriak Ausztriába mennek sízni. Újabban a moldvai vendégek gyakoriak, mióta nekik is több
lett a pénzük s erre a panziónak, a falunak nagy szüksége van.
A 0. napon itt a blogon feltett kérdésünkre némiképp megerősítő válaszként a hölgy elmondta, hogy
a panzió többéves fennállása alatt mi vagyunk a 3. vendégek Hargita megyéből.

Egyébként a mostani pálya mellé építenek egy újat is. A lenti kép bal felső harmadában a hegyen látszik
két bevágás az erdőben. A baloldalit a magyarok csinálták 1944-ben mert itt olimpiát akartak rendezni.
Mellette jobbra a kisebb vágás most készült és az lesz az új pálya. A képen különben nem látszik, de a két pálya felső szakasza közös.

Reggel még jöttek hozzá a szaglászó morgonc kutyák, a bibipelő csirkék, az urkulászó
kakasok és a gurtyogó pulykák. Tiszta brémai muzsikosok Ez persze nem volt zavaró, sőt
esment akkorát aludtunk, hogy füstölt.

Domnu Rizea reggel is kedélyesen fogadott és hamar felrakatott nekünk egy nagy bidon
teavizet. Jól indul ez is!

A várost folyamatosan térkövesítik, de még ilyet nem láttak, hogy a városközponton keresztül megy a vonat.
Utána megint a jól megszokott kanyarok és emelkedők Borsa felé. Az úton olyan tankcsapdák vannak, amiben egy egész erdőt lehetne ültetni.
Suceava felé javítják az utat s az utászok minden táblát mellőztek az útról.
Hasonló a helyzet Cârlibaba-tól a Rotunda menedékházig, ugyanis egy kis fatábla jelzi az elkanyarodást.
A térképük csalóka volt, mert az elkanyarodás előtt jelzett egy pár falut, amiről aztán kiderült, hogy
pár házból álló tanyák, természetesen mindegyiken van egy gáter.
Sötétben ez megtévesztésnek elég. Csíkszereda-Rotuna hágó: 6,5 óra.

Naszódon úgy tűnik tényleg nincs kiadó szállás. Mielőtt jöttünk volna, Interneten próbáltunk találni.
Egy szállodát találtunk, de most átépítik ezért nem üzemel.
Letöltöttem az egész román, magyar és angol nyelvű internetet, elolvastattam Chuck Norrissal, hogy dobja ki
az eredményt a naszódi szállásokról. Chuck nagyon meg volt lepve, de mondta, hogy nincs semmi.

A városban körbekérdeztük, de többen azt mondták nincs. Tényleg nincs?

Oláhszentgyörgyön (Sângeorz Băi) kezünkbe nyomtak egy kicsi Trăiască Porcul (Éljen a malac) matricát.
Nici o masă fără porc – Nincs egy étkezés sem disznó nélkül; egy ottani kortárs galéria kiállítása.

Sajnos nem néztük meg, pedig a cím ígéretes.

Településből a legszebb Óradna volt. Kicsi, régi faluközpont, fehér templom, régi rom, iskola, zöld park.. jó hangulata van.
És egy magazin mixt ahol van mindenük (“avem de toate”)

Az 1241-es rom tetejéből egy nyírfa nőtt ki, kb 15 méteres magasságban. Egy idősebb ember elmondta, hogy
a nagyanyja 86 évet, a dédanyja 104 évet élt meg, s már a dédanyja is mióta az eszét tudta a fa ott volt,
tehát a fa legalább 200 éves.. hm.

Kinyomtuk a Rotunda hágóhoz és a Cabana tulajdonosa kitett magáért vendégszeretetből.
Azonkívül, hogy mindent megmutatott, megengedett, többször felajánlotta, hogy akik az udvaron
sátraznak jó nyugodtan aludjanak bent a nagy asztalnál a kandalló mellett. Ingyen és bérmentve.
De nem csak ő, hanem mindenki akivel itt találkoztunk barátkozó, viccelődik és villogtatják
a magyar tudásukat.

A hely sem utolsó, a Cabana is fel van újítva és szépen. A környék pedig olyan, hogy
nem is értem miért nincs annyi ember mint a Fogarasban, Retyezátban vagy egyéb hasonló helyeken.
De nem baj, ez így jó, így marad csendes, érintetlen.

Az éjszakát a Rebrișoara mellett újonnan létesített Gypsy Camp-ben töltöttük.
Ahogy ígérték esett. Hideg nem volt, hajnalra minden szállingózó résztvevő megérkezett.

A telepesek erősen autentikus helyen verték le sátorfájukat (sátor alumínium ill. sátor üvegszál):

A vassátorban alvók egy természeti csoda folytán reggelre egy újonnan keletkezett tóparti telektulajdonossá váltak.

Indulunk, vettetjük!

Az útvonal

Áttekintés Románia térképen

A képen pirossal jelöltük az útvonalunkat.

Madártávlatból, vagy inkább vészesen közeledő műholdtávlatból:

Menet

1. nap: Năsăud – Rebrișoara – Poderei – Nepos – Feldru – Ilva Mică – Sângeorz Băi – Maieru – Anieș – Rodna – Șanț – Valea Mare – Pasul Rotunda.

Távolság: 72km, Szintkülönbség +945m

Nevek magyarul: Naszód – Kisrebra – Szamosontúli telep – Várorja – Földra – Kisilva – Oláhszentgyörgy – Major – Dombhátfürdő – Óradna – Újradna – Máriavölgy – Radnai hágó.

2. nap: Pasul Rotunda – DN18 eltérő – Șesuri – Pasul Prislop – Stațiunea Borșa – Borșa.

Távolság: 41km, Szintkülönbség: -613m (de úgy, hogy Rotundáról 270m ereszkedés, utána 400m hágó, utána 758m ereszkedő)

Nevek magyarul: Radnai hágó – DN18 eltérő – Șesuri (nincsnekimagyarneve) – Priszlop hágó – Nemtudjuk – Borsa.

3. nap: Borșa – Moisei – Săcel – Pasul Șetref – Dealu Ștefăniței – Romuli – Fiad – Telciu – Coșbuc – Salva – Năsăud.

Távolság: 61km, Szintkülönbség: -332m (benne egy 265m szintkülönbségű hágó /Șetref/)

Nevek magyarul: Borsa – Majszin – Izaszacsal – Setref hágó – (eztsemtudjuk) – Romoly – Bánffytelep – Telcs – Hordó – Szálva – Naszód.

Közösség

Ti:
Aki tudja a hiányzó magyar neveket az kérjük írja be comment-be!

Mi:
A túrának 16 résztvevője az alábbi városokból verbuválódott: Brassó – Csíkszereda - Dunaszerdahely – Marosvásárhely - Kolozsvár - Sepsiszentgyörgy - Székelyudvarhely.

A tudás témája

Azért, hogy legyen a fejünkben tudás és ez segítsen nyitogatni egyéni és közös tudatunkat, az alábbi témákat fogjuk menet boncolgatni. (Megj.: Annak ellenére, hogy Osho óta tudjuk, hogy a tudás teljesen haszontalan. A lényeg Hamvas Bélától.)

1. Naszód sorsa az 1848-49-es szabadságharc idején (Naszód)
2. A naszódi kerület szerepe a határőrzésben (Naszód)
3. Oláhszentgyörgy (Sângeorz-Băi) története
4. Liviu Rebreanu (Maieru)
5. Óradna rövid története
6. Rotunda hágó és az egykori román-magyar határ (Rotunda hágó)
7. A Radnai havasok: hegyek, csúcsok, utak (Priszlop hágó)
8. A borsai síközpont (Borsa)
9. A majszini mészárlás 1944 (Moisei)
10. Az Izaszacsali kerámia (Săcel)
11. Gheorghe Coșbuc (Coșbuc/Hordó)
12. Maria Peter, interpretă de muzică populară (Salva)

Bevezetőnek ennyi. Indulunk, Folytatjuk.